Az erőszak sodrásában

Megdöbbentő, ​de társadalmi kényszer, hogy ma az agresszivitást kiemelt fontosságúnak kell tekintenünk. Lehetetlen nem elszörnyedni azon, hogy a 20. század -azelőtt soha meg nem élt- kollektív agressziói, fajgyűlölete és háború következtében hány millió ember pusztul el. S minden regényünk ellenére a társadalmi és a politikai agresszió ma is egyre növekvő tendenciát mutat.
Mindez nem kerüli el egyéni életünket sem. Minden ember nap mint nap szembetalálkozik saját agresszív indulataival, amelyeket az erősödő indulat világában egyre nehezebb elfojtani és eltűrni. A társadalmi bűnök egyéni bűnökké alakulnak. Sigmund Freud szerint a civilizáció akkor kezdődött, amikor először fordult elő, hogy egy ősember haragjában rikácsolt, husángját forgatta, de nem csapott le vele. De mi lecsapunk szavakkal, bombákkal, lágerekkel. Lehet, hogy elpusztult a humanizmusára egykor annyira büszke civilizációnk? S a szeretet vallását követőkből megint megkeresztelt pogányokká zuhanunk vissza?
Nem nézhetjük tétlenül...Szabad akaratot kaptunk, felelősek vagyunk önmagunkért!
Ezért is különösen időszerűek Ranschburg Jenő, Popper Péter és Vekerdy Tamás e kötetben közölt írásai.